SILENTIUM EST NEFAS - HALLGATÁS BŰN...

Szenegál függetlenségét ünnepeltük. Felkértek, mondjak beszédet. Elhangzott egy mondat: az egész világ Afrikát akarja, de feketék nélkül. A jelenlevők kitörő örömmel értettek egyet. Együtt élve velük a fekete kontinensen az ember szeme megnyílik és élesebben látja, honnan érkezik a baj.

Kora hajnal lehetett, amikor hazamentem. A nyugati aluljárója megtelt hajléktalanokkal. A látvány elborzasztott. Nem kell Afrikába menni ahhoz, hogy a nyomort közelről megízleljük, bár itt, a kulturált Európában a törvényt is bevetik, hogy ezt elszigeteljék a kényes ízlésű polgárok világától. Pedig közülük is napról napra több morzsolódik le és sorolódik át az aluljárók világába… Egy féllábú hajléktalan felfigyelt rám és tolókocsijával megindult felém…Lenne pár forintja, Uram? Nem, most ittam el az utolsó filléremet is, válaszoltam. Jó a szöveg, mondta a csöves és nevetett.. Nevetése sok mindent sugárzott…

7 milliárd emberi sors vár felső szintű döntésre. Ők mind egyedi esetek, saját élettel, történettel, mégis sorsuk tömegesen intéződik, akár a vágóhídra induló marhavagonok utasai.

Valaha az egyénnek több beleszólása lehetett saját élete intézésébe. Faluközösségek, nemzetségek, törzsek összeálltak, megtermelték saját élelmiszereiket, előállították energiaforrásaikat, tüzelőiket, saját vízkészleteiket itták, gondoskodtak annak állagáról és saját fizetőeszközeiket használták, ami csupán segédeszköz volt ahhoz, hogy megtermelt javaikat a piacon kicseréljék..

Ez mind átalakult. A nemzetek kezében nincs meg a termelőeszköz, mellyel saját javaikat előállítanák, energia és vízellátásuk központi hálózatból történik, fizetőeszközeik pedig tőlük távol, egy központi pénzforgalomban áramolnak úgy, hogy nem ők rendelkeznek felette. Ha pedig nem ők rendelkeznek saját forrásaikkal, minden csupán egy központi csap zárásával és nyitásával működik, akkor megszűnt a lehetősége annak, hogy az emberek saját sorsukat formálják. Ezért a sorsformálásra is szervezetek jöttek létre, melyek egy központi alapból képezik át az embert klónná, mely elveti a gondolkodás legalapvetőbb elemét, a helyzetfelismerést. A fogalom, amit eddig kultúrának neveztünk és populációnként alakult ki, kapott egyedi ízt, most ellenségessé vált. Egy olyan uniformizált kultúra van kialakulóban, mely a klónok számára készült és nem a helyzetfelismerést, épülést szolgálja, hanem a további destrukciót, agyrombolást.

A ma lázadása nem az, hogy az ember csapatokat verbuvál és harcra hív. Ugyanis a mai harcoknak is központi koreográfiája van. Az azokban résztvevő minden félnek meghatározott szerepet osztottak le. E harcokból ki van rekesztve minden elme, aki a helyzetet felismeri, elemzi és kikiáltaná: hé, álljatok meg! Itt minden művi, ne higgyetek még annak sem, aki nevetekben szól! A ma harcaiban a félelmet okozó és az azt eloszlató, megváltó kéz nem különbözik! Ugyanaz a kéz gerjeszt terrort a földön és amely erre a klónoknak saját pénzükön megoldást kínál… Aki pedig a folyamatokat felismeri, az a valós ellenség, kire elhallgattatás, szilencium vár.

Semmibe vétel. Ez a mai kor legnagyobb büntetése. Semmibe veszik 7 milliárd ember, egyén életét, kiknek sorsát központokba kábelezték be, majd csapok nyitogatásával és zárásával juttatják őket rabszolgasorsba. Büntetés alatt állnak, mintha ők lennének saját sorsuk felelősei! Valamint semmibe veszik azokat, akik erről szólnak. Ők nem kaphatnak publicitást. Csak olyan primitív elmék jelenhetnek meg a színen, akik a valós problémák láttatása helyett művi ellentétekre terelik a szót. Akik képesek a problémák gyökerét az együtt élő népcsoportokra vetíteni. Akik úgy értékelik, hogy a flamandok és vallonok, a tutsik és hutuk, a magyarok és zsidók, vagy cigányok közt húzódik a problémák gyökere! Szükség van ezekre a primitív elmékre. Ők is a szerkesztett játszma részei, akik el tudják terelni a központokról a gyanút.

Új Biblia, új vallás fogalmazódik. Ebben az ellenségkép már nem a Sátán. Ő nem is lehet, hiszen ő az új mű szerkesztője. Az ellenség mi vagyunk ebben, emberek, akik tudatunktól meg vagyunk fosztva és saját magunkról is azt hisszük el, amit egy külső forrás állít rólunk. A hit alapja a vakság, nem a tudós elemzés. Ezért az új kultúra szerepe a vakítás, hogy új hit alakulhasson. A vak klónok pedig az új írásban rögzített táncrend szerint sorakoznak fel. Márnem az Isten által elrendelt, hanem a ma Sátánja által megszerkesztett apokalipszisre várnak. Hiába az Ószövetség, Újszövetség, Korán és más Írás. Ma a hit központjainak tekintett Vatikán, Szaúd Arábia, Tibet és a többi, egy új zenére ropja táncát. Nem a Sátánt kell hibáztatni, ő csupán teszi dolgát..

A vakítás minden korban működött...A klónokkal el kellet hitetni, hogy nem az a világ, amit látnak, hanem amit mondanak nekik. Ezt a szerepet koronként más és más szent könyvekkel, regékkel, genezisekkel, eposzokkal, tradíciókkal játszották el. Nemrég még a könyvek, médiumok, ma pedig egyértelműen a virtuális köd mondják meg a tutit. Hiába nyitott szem, hiába objektív helyszíni tudósítás, ha az nem vág össze a virtuális tér adataival.. Új Isten született…

Valaha Isten Egy volt és a Sátán megoszlott az emberi bűnökben. Ma a Sátán egységesült és Isten darabolódott fel az emberi lélekben. Ezt a célt kiválóan elérték egyházaink. Pár gyermek szexuális zaklatása, valamint Allah nevében az emberiség kulturális örökségeinek lerombolása közben sikerült asszisztálni a 7 milliárd emberi sors válságba jutásához. Nem hiszem, hogy a szamárháton közlekedő Krisztus, vagy az árvaként felcseperedett Mohamed így gondolta volna!

Farizeus térdepelés, leborulás, imák, fohászok, míg gyermekeink asztalára nem jut kenyér. Betegségek, háborúk tizedelik a világot, szegénység tombol járványszerűen közöttünk…Mit érnek ezek az imák? Távolról szemlélődés, hallgatás… Sehol egy dokumentum, egy tényfeltáró bejelentés. A hermelinpalástos, vagy turbános orgiák előbbre valók!

Amióta az emberré válás útnak indult, az evolúciós szabályok módosultak, mert Isten segítségével a morál is bekerült a törzsfejlődés motivációi közé. Most, hogy Isten kikerült a rendszerből, az emberiségre újból az állatvilágra jellemző szelekciós tényezők hatnak. Nemaz asszisztáló egyházaktól kell várni, hogy Isten visszakerüljön, hanem az embernek önmaguktól...

A metró bejáratához értem, zsebemet megtapintottam és találtam egy százforintos érmét…Visszakanyarodtam a tolókocsis hajléktalanhoz…Itt van, mondtam, ez maradt a ma estéből…De ígérje meg, hogy nem issza el, nehogy úgy járjon, mint én…Hogy innám el, felelte. Nem ihatok, hiszen kocsival vagyok, mutatott a tolókocsira. A humor itt azt játszotta el, amit Afrikában a zene…