Dr. Mihálffy Balázs (Abdurrahman sejk) MPILO - Nemcsak mesék Afrikáról című könyvének bemutatójára kerül sor május 28-án, kedden 17.00 órától a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár IV. kerületi fiókkönyvtárában (Újpesti Király Könyvtár, 1042 Budapest, Király u. 5.). Könyvét maga a szerző mutatja be, közreműködik a Latifa Oriental (hastánc, afro dobszólók). Minden érdeklődőt szeretettel várnak, a belépés díjtalan.
Az író Afrika legújabbkori problémáit tárgyalja műveiben, ezzel nemcsak a fekete kontinens, de a nagyhatalmak elé is tükröt tartva. Az alábbiakban egy részletet ismertetünk a könyvből:
"A dél Spanyolországi partokon összegyűlt a tömeg. Összesen százhúsz millió szállt hajókra, ebből százmillió szállt partra itt, a fennmaradó húszmillió továbbutazott Amerikába. Azaz nem mind a húszmillió, csak egy részük. Akik nem fértek fel, azok az észak afrikai partokon várták, hogy a következő járatokkal továbbhajózzanak. Az Amerikába tartó tömeget Oli vezette.
A két menetoszlop Spanyolországban egyesült! Hatalmas győzelem! Itt találkozott először Mohamed, Barry az ezredes és családja Princcel, Helmuttal, Cheikkel, Benjaminnal és a többiekkel. Telefonon keresztül mindenki ismert mindenkit, de a valóságban most ismerték meg egymást. A vezetést Kafwimbi ezredesnek adták át, akinek unokái végtelenül büszkék voltak, hogy nagyapjuk százmillió ember parancsnoka lett. És nem akármilyen embereké! Ezek itt mind kiváló harcosok, akik átjöttek Afrikán! Ezek után Európa semmiség!
Az EU parlamenti bizottságának küldöttsége kereste Kafwimbi ezredest. Az ezredes készen állt a fogadásukra. A parlamenti bizottság élén nem kisebb személy, mint Van Der Hórukk állt, aki évekig Hollandia külügyminisztere volt, amíg volt Hollandia. Amikor a globális felmelegedés következtében Hollandiát elöntötte az óceán, Van Der Hórukk még az országa eltűnését követő harmadik évben is harcosan kiállt népe jogaiért. Ekkor kapta kézhez azt a titkos táviratot, hogy Hollandia nincs többé és az ő posztja megszűnt. Ekkor az EU parlament soros ülésén barátja, a brit Malligan őt jelölte parlamenti elnöknek és megszavazták, mivel zseniális diplomata hírében állott. Azért is ő volt a legalkalmasabb erre a posztra, mert egy olyan személyt kerestek, aki egy nem létező országot is képes volt magas szinten képviselni. Hollandia ilyen volt és voltak szinergiák Hollandia és az EU között. Van Der Hórukk előéletében nem volt idegen Afrika. Nyaranként rengeteg időt töltött a tuniszi tengerparton, ezért tapasztalatai miatt az EU őt bízta meg az Afrika tagozat vezetésével. Vele volt az olasz képviselő Paparazzi és a francia Le Fosh is. A helyi spanyol vezetést a külügyminiszter, Banditos képviselte.
A hivatalos autókból kiszállva, makulátlan, fekete öltönyzakóik begombolása után kezet nyújtottak az ezredesnek. Erre az ezredes unokái is mind kezet nyújtottak a bizottság tagjainak, mert ez Afrikában így szokás. Ők zavarodott mosollyal ráztak kezet a fiatalokkal, majd látták, hogy további százmillió kéz lendül feléjük, hiszen akik itt voltak igaz szívvel akarták vendéglátóikat köszönteni. Ezért a képviselők gyorsan az ezredeshez fordultak és az ő kezét szorongatták. Üdvözöljük az EU területén, kezdte Van Der Hórukk. EU? - kérdezett vissza az ezredes. Azt hittem Spanyolországba érkeztünk, a térképen is ez áll! Banditos jól eső érzéssel nyugtázta az ezredes szavait. Van Der Hórukk köhincsélt zavarában, majd folytatta. Az EU ezennel üdvözli Önt és a menetelőket, egyben biztosíthatjuk Önöket, hogy az emberi jogok az Önök számára is szavatolják a gyülekezés és szólás szabadságát. A fogyasztás szabadságát illetően jól mondta, valóban Spanyolországban vagyunk, itt ők lesznek a házigazdáik. Banditost elöntötte a düh. Erre nem kapunk támogatást az EU-tól, kérdezte? Az emberi jog tekintetében ez is fennáll, válaszolta Van Der Hórukk, de amíg nem szavazzák meg, addig sajnos várniuk kell. Maga meg amúgy is a latin blokkba tartozik Banditas, azokkal lobbizzon, ne velem, mutatott tejszőke hajára! Mondja ezredes, folytatta Van Der Hórukk, meddig szándékoznak az EU területén tartózkodni. Három-négy hónapba biztos beletelik, válaszolta az ezredes. Innen keletre, Oroszországba megyünk. Van der Hórukk számolgatott. A százmilliót beszorozta a napi fejadagokkal és irdatlan számok jöttek ki. Nos, amennyiben mondjuk, három hónapban maradhatnánk, vette át a szót Van Der Hórukk és valóban Oroszország a cél, akkor segíthetnénk abban, hogy ez alatt az idő alatt bejárják útvonalaikat és időben eljussanak az orosz határig. De ebben az esetben három hónap és nem négy, nyújtotta kezét Van Der Hórukk… de ebben az esetben, maguk Angliától Francia és Németországon át, kelet Európán keresztül végig biztosítják az útvonalakat és járműveink üzemanyagát, nyújtotta kezét az ezredes is. Van Der Hórukk nyelt egy nagyot és nem is sejtette, hogy a kézrázást követő fél órán belül a kínai delegáció is tiszteletét teszi az ezredesnél.
Amint az EU parlamenti bizottságának képviselői elmentek, megjelent a kínai Ipari Minisztérium hivatalos megbízottja, Csen elvtárs, aki népes kíséretében előadta, hogy Kína mennyire együtt érez Afrika népével. Pekingben tudják, folytatta, hogy jelenleg a spanyol partokra összesen százkét millió ötszázhuszonhatezer négyszázharminckét menetelő testvérük tette be a lábát, akiknek szállítójárműveit a kínai flotta áthozta, de ez így is csak ötszáznegyvenháromezer háromszáztizenkettő szárazföldi jármű, ami nem elég ennyi ember mozgatására. Mivel Csen elvtárs tudomására jutott, hogy Van Der Hórukk úr az EU részéről felajánlotta a menetoszlop üzemanyag ellátását, ezért a Cse-Csej tartomány Ho-hei járása további harminchárommillió százharminckétezer négyszázhúsz járművet ajánl fel adományként. Ami pedig az élelmiszert illeti, azzal se legyen gondjuk az elvtársaknak, mert úton útfélen rendelkezésre állnak depók, melyeket Kína, Oroszország és India hitelezett meg az EU számára. Ezekről Van Der Hórukk ugyan nem tett említést, de ők emlékeztetni fogják az EU parlamenti bizottságát és tényfeltáró vizsgálatot fognak indítani. A három hónapos tartózkodást illetően, pedig ne törődjenek az idővel, inkább maradjanak hat-hét hónapig, az élelmiszerek és ruhák mennyiségét is erre tervezték. Töltsék a telet Európában és csak jövő év márciusában menjenek tovább. A depókat úgy alakították ki, hogy melegedő és szálláshelyeknek is alkalmasak legyenek, ezért szóródjanak szét Európában, így mindenkinek lesz helye. Van Der Hórukk még nem tudja, de két napon belül Moszkvába kell utaznia, hogy egy új megállapodást írjon alá az EU gázellátására. Ezt a megállapodást mi támogatjuk és bankjaink szívesen további hiteleket nyújtanak az EU-nak gáz és üzemanyag vásárlásra. Ebben a kérdésben India is egyetért velünk. Addig is érezzék magukat otthon, kívánta mindezt az ezredesnek, mintha családi megbeszélést folytatott volna. Az ezredes mindezt megköszönte és megkérdezte, hogy kézrázása Van Der Hórukkal, ami a három hónapos tartózkodásra vonatkozik, miként vonható vissza? Ezzel ne törődjön, válaszolta Csen, Van Der Hórukk egy héten belül maga fogja kérni, hogy maradjanak. Másrészt pedig talán Ön is tudja, tette hozzá, hogy hányszor rázták az Önök törzsfőnökeinek kezét annak idején Afrikában és azok is fordítva sültek el. Csen elvtárs távozóban végignézett a százmilliós tömegen és halkan megjegyezte: mintha a falumban lennék, micsoda érzés!
A fejleményekről értesítették Kundát és Johannesbogile professzort, aki azonnal közleményt adott ki. Ebben a nagy afrikai menetelés szervezői megköszönik az EU vendéglátását és mindazt a könnyítést, ingyenes üzemanyagot, mellyel a menetelés sikeréhez hozzájárult. Ugyanakkor kifejezik a Nagy Orosz Birodalom, a Népek Bölcsője India és a Hős Kína vezetőinek bölcs előrelátását, melyben a menetoszlop ellátásáról időben gondoskodtak. Amikor Van Der Hórukk elolvasta a közleményt, a szolgálati fegyvere után kutatott, hogy főbe lője magát. Ezek szerint tudnak a depókról is, sziszegte. Akkor nincs mit tenni, fel kell venni azokat a rohadt hiteleket, rikácsolta! Ekkor Van Der Hórukk még nem is sejtette a további harminchárommillió egyszer használatos jármű EU-ba érkezését, melyeket éppen azokban az órákban pakoltak ki a hajókból és napokon belül a menetelők kezébe kerültek. Ez újabb orosz üzemanyag kontingenst jelentett, amelyet nem lehetett a Birodalomtól szívességként kérni. Még aznap, azonban egy újabb csapás is érte Van Der Hórukkot. Az orosz nagykövet kérte, hogy azonnal fogadja őt. A nagykövet műholdas felvételeket mutatott Van Der Hórukknak, amelyeken jól látszott, ahogy kínai hajókból harminchárom millió szállítójárművet raknak partra négy spanyol kikötőben. Az orosz nagykövet azzal vádolta az EU-t, hogy ezzel bizonyossá vált a birodalom számára, hogy az EU rajta kívül más csatornán keresztül is energiát vásárol, különben honnan lehetne ezeknek a járműveknek az üzemanyagát biztosítani. Elmondta, hogy tudatában vannak annak, hogy a menetelők számára ingyen üzemanyagot ígértek. Ha bebizonyosodik, hogy ezt az EU nem az oroszoktól vásárolja, akkor Oroszország eláll az eddigi kedvezmények biztosításától és meg fogja emelni az EU felé árait. Van Der Hórukk kérte, hogy két napon belül Moszkvában tárgyalhasson, hogy megújítsa az EU energia ellátására vonatkozó szerződést."
A folytatásért kattints ide.
