Szeretet ide, szeretet oda, az embereket esetenként a gyűlölet jobban motiválja. Nincs ez így rendjén. A világnak 2011. szeptember 11. óta van újból ellenségképe. Vannak, akiket célpontba lehet állítani, akik minden rossz forrásai és megelőző csapásként még országaikat is el lehet foglalni. Ráadásul mindezt egy olyan korban, amikor a dollár nevű világpénz a végnapjait éli, hiszen annak egyetlen fedezete az amerikai hadsereg erejében rejlik. Már egyre több hétköznapi állampolgár számára sem olyan „kerek” az a történet azokról az iszlám terroristákról, akik a WTC épületeit romba döntötték.
A képen a Bin Ladent (állítólag) likvidáló Seal Team 6 különítmény hat tagja látható. Eredetileg 25-en voltak, ma már egyikük sem él. Az utolsó, 25. tag, parancsnok Job W. Price öngyilkosságot követett el. Hogy egy speciálisan képzett különítmény minden tagja másfél éven belül meghal, véletlen egybeesés? Természetesen. Mi más lehetne…. Ez nem összeesküvés-elmélet, ezek a tények. (Kép és hozzá tartozó magyarázat forrása: Közel-Kelet Jelene Facebook híroldal.)
Lehet, hogy találtak a célnak megfelelő arab alanyokat, akik igen kiterjedt háttértámogatással ezt a bűncselekményt végrehajtották, de az idő nagy úr és lassan kirajzolódnak az okozati összefüggések. Most már látjuk miért kellettterror elleni hadjáratot intézni és a terror elleni harc miért nem a kolumbiai kábítószerkartellt, vagy a kínai triádokat célozza, hanem ott találtak fogást az illetékesek, ahol még jócskán vannak fosszilis erőforrások. Szükség van Afganisztánra, hiszen a távol kelet hatalmas földgázkincse Afganisztánon keresztül érhet el biztonságban meleg tengeri kikötőbe, szükség van Irakra az olajkincse miatt, ugyancsak Irak logisztikailag feltétlenül fontos az arab világon belül betöltött szerepe miatt. De ugyanígy szükség van Iránra szintén az olaj miatt, valamint itt húzódik a híres Hormuzi szoros, melyen keresztül a világon kitermelt olajnak mintegy 25%-a halad át. Ha pedig valamely térfél próbálja megvédeni saját érdekeltségét, az könnyen terrorista megvilágításba kerül, vagy ha nem, akkor a civilizáció ellensége, akinek nincs joga megvédenie magát, nincs joga országa gazdaságának fejlesztésére, mindenki jó, csak ő gonosz, még ha erre nem is nyújtott példát a történelemben.
Hál’ Istennek azért még léteznek haladó erők, akik zokszó nélkül exportálják katonai erővel a„fejlett” demokráciát és változtatják azt kapásból diktatúrává, ahogy az a célzott területeken partot ér. Lassan már észre sem veszik, hogy saját országaikban sem demokrácia az már, amit szolgálnak, hanem ezen a néven futó valami más…a pénzoligarchák diktatúrája. Ez a társaság az, amely a világot kamatgyarmatként kezeli, szolgálatába állítja a politikusokat, a médiát és működéséhez ideológiát kovácsol. Ha léteznek lelkiismereti, vallási alapon érvek, melyek működésüket kifogásolnák, ők még arra is képesek, hogy működő egyházakat egy lassú evolúcióval saját érdekeiknek megfelelően gyúrják át és már a Szent Könyvek átírása sem számit tabunak számukra. Ha pedig akadályba ütköznek és átírhatatlan, megváltoztathatatlan isteni igazsággal kerülnek szembe, akkor nekilátnak a bagatellizáláshoz, lekicsinyléshez, annak olyan demonstrálásához, mint ami a fejlett civilizáció számára idegen, elvetni való. Ebbe a megvilágításba került ma az iszlám kultúra és civilizáció.
Az iszlám a kezdetekben óriási területeket hódított meg és terjedése ma is tart. Az iszlám egyik csodája, hogy követői nem vallási, hanem politikai, hatalmi okok miatt számos ágat, iskolát, szektát hoztak létre, de a lényeget, a Koránt érintetlenül hagyták. E szekták lehet, hogy különböznek az ima külsőségeiben, a követendő tanítók, kalifák megítélésében, de sohasem különböztek és különböznek az egyetlen könyvben, a Koránban. A Korán mindenhol ugyanaz immár 1400 éve és e könyv a kinyilatkoztatása óta egy betűt sem változott. Pedig mennyien próbálták megváltoztatni!
Az oszmán (ottomán) birodalom virágzása idején új pólusok erősödtek meg a nyugati világban. Ezek a pólusok főleg gyarmataik kirablásával tettek szert olyan gazdasági erőre, mely már nem tűrhette tovább az Oszmán birodalom további regnálását. A nyugatnak kedvezett Amerika felfedezése, hiszen ez jelentősen devalválta azoknak a karavánutaknak a jelentőségét, melyek a török birodalom területén húzódtak. Igen ám, de nyugaton ekkorra már új fegyvernemet is bevetettek a tőke uralmának megszilárdítása érdekében. Ez pedig az egyház befolyásának, hatalmának kiiktatása volt. Első lépésben az egyházat választották le az államról, melyet az addig hatalmat gyakorló dinasztiák vezettek a nemzeti arisztokráciávalegyetemben, majd második lépésben ún. népi forradalmak segítségével a dinasztiák kezéből átkerült a hatalom a tőkéscsoportok kezébe. Ez innen már egy olyan demokrácia, vagy néphatalom, mely nem más, mint a tőkések háttérdiktatúrája.
Nos, ha sikerült a nyugaton, akkor miért ne sikerülne a keleten, gondolták. Ám nagynehézségbe ütköztek akkor, amikor látták, hogy az iszlám nem teszi lehetővé vallási alapon a hit leválasztását az államról, hiszen az iszlám önmagában államforma is. A nyugati háttérhatalom műhelyeiben, Londonban nagy erőkkel dolgoztak olyan új, mesterséges iszlám szekták megteremtésén, melyek bevethetőek a török birodalom elleni harcban. Kb. két évszázaddal ezelőtt alakult ki a wahabizmus az arab félsziget területén, az ismertetett háttérrel. Ibn Taymiya és Abdel Wahab voltak azok, akik egy harcos, merev iszlám ideológiát terjesztettek, mint az egyetlen olyan iszlám felfogást, mely elfogadható és az eredeti tanok hű visszatükröződése. Ez azonban csak arra volt jó, hogy az arab félsziget amúgy beduin életmódot élő törzseit egybekovácsolja, számukra felfogható, egyszerű, filozófia mentes, a véleményt nélkülöző vallást adjon, amely alkalmas a törökök elleni harc szentesítésére. Ezzel párhuzamosan a török birodalmon belül megsokasodtak azok a szufiszekták, amelyek elvetették az erőszakot és az iszlámot, mint a toleranciát, a vélemények ütköztetését és a szeretet hirdető eszmevilágot terjesztették. E szufi szekták terjedtek aztán észak Afrikában. Hát nem érdekes?
Ugyancsak angol háttérrel a mai Pakisztán területén, Qadiyan városában, ami akkor még India volt, a XIX. században Mirza Ghulam Ahmed létrehozta azt az iszlám irányzatot, melyet ma Ahmedijának, vagy Qadijánizmusnak nevezünk és központja Londonban van. Ez az irányzat azt hirdeti, hogy Jézus a keresztre feszítést túlélte és a mai Kashmir területén telepedett meg, ahol tovább terjesztette azt a hitet, melyet Palesztinában hirdetett. Ezzel az irányzattal a kereszténység és az iszlám közé hidat, iszlám és iszlám közé pedig éket kívántak verni a szerzők. Tovább is elemezhetnénk, hiszen se szeri, se száma a szektáknak, melyek így, külső erővel jöttek létre.
Most ezek a se szeri, se száma szekták a gyarmati birodalom felbomlásával elkerültek anyugati féltekére oda, ahol kitalálták őket. Térben és időben olyan irányzatok találkoznak, melyek azelőtt még soha. Ez most gond, mert ezt nem kalkulálták a szerzők. Most itt van a harcias és a szeretetteljes, a gondolkodó és a merev, szóval minden itt van, amire azt mondják, hogy iszlám, csak éppen nem Mohamed próféta közvetítésével, hanem valahonnan a city of London hatékony közreműködésével kaptuk.
Bár a viselkedést, a felszínt sikerült megváltoztatni, de a lényeget soha sem. Ez pedig a Korán. Ez továbbra is ott van minden szekta imaházában és mindenhol szó szerint ugyanaz. Továbbra is tiltja a kísértést, zavarkeltést (a kísértés nagyobb bűn a gyilkosságnál), a társállítást Istennek (ember, vagy emberi eredetű tan nem élvezhet prioritást Istennel szemben) és tiltja az idő eladását, hiszen az időt ember nem birtokolhatja. Ez utóbbi az uzsorakamat. Ilyen körülmények között lehetetlen ilyen, vagy olyan –izmust, vagy –lógiát meggyökereztetni, szenteket elfogadtatni, egy váratlanul felbukkant prófétát, vagy nem várt messiást hitelessé tenni és a tőke hatalmát érvényesíteni a tőke szabályai szerint. Nos elérkeztünk a megbocsáthatatlanhoz. Amikor a tőke nem képes érdekei szerint változtatni népeket, civilizációkat, akkor képes e népek és civilizációk kiirtására, megbélyegzésére és emberiség ellenes bemutatására.
Ekkor jön a kreált terrorizmus. Ennek van egy jó receptje. Alapíts egy szervezetet, melynek vezetőjét vagy közvetlenül, vagy közvetve, mások által beetetve helyezz rá egy pályára. A pálya irányvonalát a tőkecentrumok ideológusai határozzák meg. Ilyen cél az iszlám elidegenítése a világtól, barbár, embergyűlölő voltának bemutatása, ennek megfelelően a szervezet hajtson végre ennek megfelelő akciókat. Ezen akciók nyissanak utat a tőketulajdonosok stratégiai céljainak is. A szervezethez csatlakoztassunk tömegesen talajt vesztett, nyomorból, szenvedésből kiutat kereső fiatalokat is, így talán még ijesztőbb a kép. Ebbe a szervezetbe aztán tegyünk annyi pénzt, hogy működjön, tartsuk fenn működését, tartsuk fenn általa a félelmet, a terrort. Akkor jöhetünk mi, a jók, megmenthetjük a világot, feltételeket szabhatunk, kényünkre, kedvünkre hiteleket helyezhetünk ki irracionális célokra és bárki, aki ellenszegül megvádolhatjuk, mint aki a terrorizmussal cimborál.
Jó híreink is vannak. Új pólusok vannak felnövekvőben. Kína már egyértelműen követeli részét az új világrendben. Gazdasága annyira meghatározó, hogy a dollár nevű világpénz a kínai gazdaság nélkül, már nehezen lenne likvid. Sok múlik Kínán, miként alakítja érdekeit a dollárral kapcsolatban.
Felfelé kapaszkodik Oroszország is. Már nem passzív szemlélője a nyugat térnyerésének,önmagára talált és erőt demonstrál. Grúziában megmutatkozott, hogy a NATO-nak, valamint a fosszilis energia uzsorásainak figyelembe kell venni Oroszország érdekeit. Oroszország is jogosult arra, hogy visszanyerje pozícióit a világban, kialakíthassa kétoldalú kapcsolatait aFED, vagy Bilderberg csoport megkérdezése nélkül.
Olyan új tengelyek jönnek létre, mint Venezuela, Szudán, Irán, melyek nem nagyhatalmak, nem pólusok, de fel merik vállalni nemzeti törekvéseiket és mernek azoknak prioritást adni a külső nyomás ellenére. Nem tudom azonban, mennyire lehet örülni e változásoknak, hiszen az újkori történelem megtanított, hogy ellentétek nélkül a pénzügyi klikkek nem tudják a fenyegetést, az ellenségképet hitelkihelyezéseikhez módszerként felhasználni. Márpedig ellenségre szükség van. Mi lenne, ha nem lenne Irán és a nukleáris fenyegetettség? Mi lenne, ha nem lenne Hugo Chavez és Amerika ellenes politikája? Mi lenne Omar Bashir szudáni elnök nélkül, aki „nem a megfelelő” irányba értékesíti országa nyersanyagait, ráadásul szembeszáll a szakadár mozgalmakkal? Bizony jó, hogy vannak és méretre szabásuk és nem eltűntetésük a tőke igazi érdeke. Így volt ez Szaddam Husszeinnel is fénykorában. Ezt az egyenletet akkor lehet azonban rendesen lefuttatni, ha egyetlen pólus van a világon. Most azonban több pólus van kialakulóban és az egyenlet sok ismeretlenessé vált, megoldása már nem olyan egyszerű. Új próféták, messiások adventjét éljük, akik a sok ismeretlenes egyenlet megoldásaként apokalipszist hirdetnek, hátha tán az apokalipszis még segít egy utolsó, egy globális tőkekihelyezéshez és kamatgyarmatosításhoz. Ne higgyünk nekik. Ha a világ végét Isten hozza el számunkra, fogadjuk el, de ha ember alkotja meg…az más.
