image_17.jpg

كن في الدنيا كإنك غريب أوعابر سبيل : "Légy olyan az Evilágon, mint az idegen, vagy mint ki azon csak átutazó…Írja egy hadisz, azaz egy olyan, Mohamed prófétának tulajdonított szentencia, melyet ő isteni sugallatra nyilvánított ki… 

Minden csak átmeneti, ami anyagi eredettel bír, csupán a szellem örök. Akinek nincs szellemi világa, annak minden megszűnik halálakor. Akinek van, az csupán vándorútra kél egy másik világba, ahol léte folytatódik tovább. A két felfogás közti különbség merőben más magatartásformákat alakít ki. Akinek van folytatás, az meg tud békélni sorsával, aki nem hisz ebben, az harcban áll önmagával és a világgal.

Racionális alapon bizonyos, hogy azok érvei tűnnek védhetőnek földi logika alapján, akik csak a földi létben hisznek. Ennek megfelelően hozzák meg földi törvényeiket és zárják abba földi világukat. E földi kényszerzubbonyt hordják és kényszerű kelletlen hordatják azokkal is, akik nem ebben hisznek. E törvények olyan viszonyrendszereket szabályoznak, ami csak e földi rendszerben léteznek. Ilyen a szerzés, az elosztás, a javak élvezete…Amikor eljön az utolsó óra, azok is menekülnek e világtól, akik eddig aktív érvelői voltak annak. Az utolsó órában kevesen akarják lezárni e pályafutást és ők is reménykednek egy olyan folytatásban, amit eddig tagadtak.

 كل نفس ذائقة الموت : Minden lélek megízleli a halált, írja a Korán. Még senki sem jött vissza onnan, de mindenki oda tart. Nem volt még olyan, aki beszámolt volna milyen volt odaát,ezért továbbra is fennmarad a két fikció: minden megszűnik, vagy minden megy tovább…  

إن الله عنده علم الساعة وينزل الغيث ويعلم ما في الأرحام وما تدري نفس ماذا تكسب غدا وما تدري نفس بأي أرض تموت إن الله عليم خبير : „Allah, Nála az óra eljövetelének tudása, Ő bocsájtja le a zivatart, Tudója a méhek bensőjének”. Nem tudhatja a lélek, mit nyer el holnap és nem tudhatja a lélek, mely földön huny ki. A Korán ájáiban (verseiben) ez a felsorolt öt kategória nem nyerhet a földön ember által pontos értelmezést. Ezekre csak absztrakt, ún. filozófiai válaszok adhatók, axiómák nem képezhetők le. Nem tudhatjuk, mikor jön el az óra, életünk utolsó perce. Ez nem ember által kódolt. Ha az ember rosszul dönt és ebbe beleszól, megbolygatja a rendszert. A víz az élet jelképe. Életet ember nem hozhat létre. Az ember az élet teremtésének nem eredeztető, hanem eredő oldalán áll. Sohasem állhat át az eredeztető oldalra. Ha ebbe beleszól, megbolygatja a rendszert. A méhek bensőjében emberi sorsok indulnak el. Aki ebbe beleszól, megbolygatja a rendszert. Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Aki ezt látni véli az egy láthatatlan világ szemlélője, melyre földi halandónak nincs szeme. Vannak jelek, melyek utat mutatnak, de az összefüggő jövőlátás egy elzárt terület, amiben az ember szerepjátszása újfent megbolygat egy rendszert, mely nem egy emberi elme rendszere. Nem tudhatjuk, mely földön hunyunk ki. Vándorok vagyunk. A föld vándorai. Bárhol véget érhet életünk, nem mi szabjuk meg, hol.

Ha pedig így van, állandó elszámolásban kell lennünk önmagunkkal és a világgal, mert bármely pillanatban és helyen eltávozhatunk. A földi törvények földi elszámolásra, a lelkiismereti elvárások pedig erkölcsileg tiszta állapotok, letisztázott viszonyrendszerek fenntartására köteleznek…

Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy mi is távozik belőlünk? Ami távozik az a bizonyos valami, amivel földi életünkben vajmi keveset törődtünk. Mert itt a testtel törődünk és annak vágyaival. Ez mind az enyészeté lesz. Viszont a méhek bensőjében nem csak test képződött, hanem annak mozgatója, a lélek is. E léleknek ekkor még nincs nemzetisége, etnikuma, himnusza, mindezt születése után verik bele. Amikor a test megszűnik létezni, a lélek visszanyeri globalizált habitusát, nemzetiség, etnikum és himnusz nélkül folytatja létét egy másik dimenzióban. Itt nem érik el őt azok a törvények, melyeket ember hozott. Viszont az univerzum törvényei ott is élnek. Minthogy az univerzum sem anyagi csupán, így a léleknek ebben helye van.

 El lehet tűnődni, mi az élet? Minthogy nem lehetünk alkotói, magyarázói sem lehetünk. Életet még senki sem definiálta. Akkor mi szűnik meg? Valóság, vagy csak egy álom? Lehet, hogy csak álmodjuk itteni létünket és létünk csupán virtuális lebegés? Ha így van, akkor a halál a felébredés! Többen így gondolják. Iráni, keleti kultúrákban él ez az elképzelés. A halál a megváltás, ami visszavisz az örök létbe. Akik nem zárják le az élet fogalmát a földi létnél, halál egy utazás, melyet minden civilizáció másként él meg. Egy utazás, ami dimenzióváltás. Ha pedig dimenzióváltás, akkor a másik dimenzióban minden más értelmet kap.

 Az ókori Egyiptomban ez az utazás egy hajóval történő átkelést jelentett a Níluson az élők városából a holtak városába, ahol a holt lelkek élete tovább folytatódott. Földi aggyal csak az utazás képzelhető el. Maga a másvilági dimenzió nem. Arra meséket, eposzokat költött a földi agy. Az utazáshoz pedig földi elemek kötődtek. Az életet adó Nílus vize nem csak földi élet kelesztője, hanem a holt lelkeké is. A zoroasztriánus hitekben nem a víz, hanem a tűz kötötte össze a földi létet a túlvilággal és e tűz tisztító ereje lett maga a szállítóeszköz oda, ahonnan senki nem jött vissza.

 Afrikai kultúrákban az eredeztetés egy vadállatból, egy erőt sugárzó természeti képződményből történik és a földi élet megszakadásakor ugyanide tér vissza a lélek. Innen származnak a totem elméletek.

 Akárhogy is legyen! Akik szerint van folytatás, azok egészen másképp állítják be földi megfeleléseik arányait. Ha ők ugyanúgy gondolkodnának, mit azok, akiknek e földi létből áll a teljes lét és csak itt létezik földi boldogulás, akkor e föld nem lenne már elég mindannyiunk számára. Ezért már puszta számításból is hitetlen testvéreink érdeke kell, hogy legyen a spirituálisok világának fenntartása! Talán ezért is áll össze ma egy olyan manipulált világ, melyben egyre nagyobb az igény a túlvilági rendszerbe terelni a földi bajokat, igényeket. Így több marad azoknak, akik az evilági szerzésben látják meg boldogulásukat. Ha pedig ez így áll össze, akkor ma egy manipulált eszmerendszer áldozatai vagyunk, melyet bizonyos szinten felül nem a spiritualitás tanítói, hanem politikusok vezényelnek papi süvegbe bújtatva.

 A halál így ma kettős értelmet kap. Utazás egy másik létbe, illetve azon gondok és igények ide terelése, mellyel a földi rendszerek nem tudnak megbirkózni. Emiatt szembesülünk egyre odaadóbb, bigottabb és halált vágyóbb igehirdetéssel. A földi életre a visszafogottságot, a szegénység tűrését határozzák meg erényként egy olyan korban, amikor a fogyasztói társadalmak csúcsragadozóinak ökológiai lábnyoma 13 ha és a legszegényebb, de egyben legbigottabb földi populációké 0.5 ha.

 Hát persze, hogy szükség van földi keretek által ellenőrzött vallásosságra!

Szerző: Mihálffy Balázs  2013.04.16. 22:05 Szólj hozzá!

Címkék: élet halál vallás Mohamed próféta

A bejegyzés trackback címe:

https://mihalffy.blog.hu/api/trackback/id/tr655230404

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása