image_10.jpg

UTÓPIA, AVAGY A KÉPZELETBELI DIKTÁTOR INDÍTVÁNYA 

"Tisztelt Ház, Hölgyeim és Uraim!

Megértve az idők szavát, az alábbiakban teszek javaslatot a gondolati rendőrség létrehozására. Indokaim a következők:

1.

Nem kockáztathatunk tovább. Eddig fizikailag megsemmisíthettük azokat, akik másként gondolkodtak, de ez a módszer idejét múlta. A kommunikáció esetleg felkaphatja, megszellőztetheti az alattvalók szenvedését és még valamilyen konzervatív, elvekkel rendelkező társaság ellenünk fordíthatja a közvéleményt. Az elvek puszta léte is veszélyes ránk nézve, de kiirtásuk a történelem folyamán kudarcot vallott, így nekünk a jövőben új, modern hozzáállással kell a gondolkodást és annak folyamatát felügyelet alatt tartanunk.

(A képen: Amadou Haya Sanogu, Mali)

2.
Most értünk el oda a társadalmak fejlődéstörténetében, amikor véglegesen, több évezredre előre bebetonozhatjuk az uralkodó kisebbséget, ugyanígy örökös földhöz és kötelezettségekhez rögzíthetjük a bárgyú tömegeket. Ehhez azonban a bárgyúság állapotát folyamatosan fenn kell tartani és bármiféle olyan kísérletet, ami a tömegek szemét felnyitná, le kell verni és meg kell torolni.
 
3.
A tömegektől elérhetetlen távolságra kell helyezni a népjólétet, oktatást és egészségügyi ellátást. Ezzel biztosíthatjuk alattvalóink szinten tartását és manipulálhatjuk gondolkodásukat. Minden alattvaló mobiltelefont és hitelkártyát köteles használni. Ezekkel az eszközökkel teljesen ellenőrzésünk alá vonhatók. Aki rendelkezéseinkkel szemben készpénzt tart magánál és nem pénzintézeteinken keresztül bonyolítja adásvételeit, költekezését, hanem „zsebből”, azt szankcionálni kell. Csak így tudjuk pontosan követni klónjaink költekezését, pénzmozgását és azt indirekt módszerekkel megfelelő mederbe terelhetjük. A mobiltelefonnal pedig kapcsolatrendszerüket és helyzetüket tarthatjuk állandó megfigyelés alatt.
 
4.
Amíg hazaszeretet, mint kötődés létezik, addig mindig lesznek a múlt konzervatizmusával rendelkező radikális gondolkodók. Ezért javasoljuk a hazaszeretet érzését fokozatosan megváltoztatni. A hazaszeretet, mint állapot, egy szubjektív érzés, mely a haza és az egyén között áll fenn. Amennyiben azonban a haza nem adja meg a szükséges megbecsülést, megalázza, kisemmizi, mi több, úton útfélen szembeköpi polgárát, akkor elérhetjük azt, hogy hazaszeretet helyett görcsös idegességet, viszolygást, a minden tulajdontól való megszabadulás és a csak el innen érzését táplálhatjuk kliensekben. Ne adjunk lehetőséget azoknak, akik ezzel ellenkezőleg a kötődés motiváltságát próbálnák sugallani. A kötődés bármilyen témakörben kárt okoz.
 
5.
Időről időre tegyünk durva, a polgárok ellenállását szondázó kijelentéseket. Az első alkalommal éles reakciókra, utcai összecsapásokra számíthatunk. Ezeket verjük le,majd ismételjük meg a provokációt. Ha kitartóan követjük ezt a tendenciát, akkorelérhetjük, hogy mind kevesebben vonulnak ki az utcákra, majd egy idő után belefáradnak, belefásulnak a próbálkozásokba, önbecslésük alábbhagy és a szidalmak  ingerküszöbén is jelentősen ronthatunk. Még hatásosabb, ha magunk hozunk létre olyan „mesterséges ellenálló” alakulatokat, melyek az alattvalók szájíze szerint szerveződnek és kommunikálnak, majd ezeket távirányítással működtetve manipuláljuk.  Legyenek e szerveződések, alakulatok radikálisak, szókimondók és ezeken keresztül azokat a gondolatokat mondassuk ki, amelyeket az alattvalóink hallani szeretnének, de ők maguk ki nem mondhatnak Majd módszeresen mutassuk be e szerveződések romlottságát, erkölcsi hibáit és abberált életét. Alakítsunk ki megrökönyödést és kiábrándulást alattvalóinkban azokkal szemben, akik az ő gondolataikat képviselik.
 
6.
Egyidejűleg pedig emeljük azoknak a kisebbségeknek a létszínvonalát, megnyilvánulási lehetőségét, akiket a tömegek eddik kivetettek magukból. Bűnözők, primitív egyének kapjanak olyan megvilágítást, hogy ők a tömegek hibájából lettek azzá, akik lettek, így követeljük a tömegek behódolását előttük. Egy másik csoportból képezzünk vazallusokat és klónokat. E csoportok tagjaiból toborozzuk annak a szervezetnek tagságát, akikre a tömegek gondolkodásának ellenőrzését bízzuk.
 
7.
A spiritualitás területén javasoljuk olyan új egyházak létrehozását, melyek istenségei szintén láthatatlanok, de érezzék, hogy valahol mi vagyunk azok. Értelmezzük újra a bűn fogalmát. Ami eddig az volt, váljon erénnyé és fordítva. Legyen elfogadott a másság, az abberáció a papság között is. Fektessünk hangsúlyt az egyházi közösségek kiválasztott mivoltára. Mindegyik a maga módján különüljön el a másiktól és fennen hirdesse felsőbbrendűségét a másik felett. Például, egyik kiváltságává tegyük meg a törvényt, de a szeretet csak egy másik kiváltsága lehet. Ezzel teremtsünk hitbéli szakadékokat, előítéleteket, melyek jó alapul szolgálhatnak a későbbiekben a konfliktusteremtéshez. A gondolkodó egyének és társaságok esetében nem juthatunk el odáig, hogy ezek hitelesként tűnjenek fel. Továbbra is sulykoljuk azt a tévhitet alattvalóinkban, hogy konfliktusok mindig csak egy jó és egy rossz között zajlódhatnak. Konfliktusra mindig szükség van, mert csak ilyen helyzetben lehet a megosztottság fenntartása mellett az egyik térfelet félelemben tartani, a másikat pedig hatalmi érdekeltségei elérésére ösztönözni. Mindkét térfél finanszírozást igényel saját fennmaradása érdekében. A mi érdekünk az, hogy ez a státusz így rögzüljön. Alattvalóinkban fel sem szabad merülni annak a ténynek, hogy a konfliktusok esetleg két rossz között folynak, ahol minden térfélen saját embereink vezetik az ütközeteket, vagy tartják sokk alatt az egész rendszert. Azt a gondolatot pedig feledtessük, hogy a konfliktusok áldozatai mind ártatlanok, mert ez olyan bűntudatérzést, szimpátiát gerjeszthet, ami a későbbiekben gátolhatja érdekeink érvényesítését.
 
8.
Ösztönözzük fogyasztásra az alattvalókat. Szokjanak hozzá a jóléthez, a kényelmes energiaszolgáltatáshoz, ösztöneik, vágyaik féktelen kielégítéséhez. Majd hirtelen szakítsuk meg a folyamatokat és várjunk. Lesznek olyan társadalmak, amelyek fenn tudják tartani azokat a jövedelmeket, amelyek továbbra is biztosítani tudják ezt a létet, de lesznek olyanok, amelyek nem. Amikor már sikerült leszoktatnunk alattvalóinkat az erkölcsről és teljesen rászoktak a fogyasztásra, akkor rangsoroljuk e társadalmakat és csak annak piacára termeltessünk, amelyek továbbra is fizetőképesek.  Fizetőképességüket az elmaradott társadalmak rovására, azok elsorvasztásával érhetjük el. Ha ez megtörténik, akkor ezek az elmaradott népek már nem saját piacaikra fognak termelni, hanem a fizetőképes alattvalók kényelmét fogják ők is keresni. Ezzel az elsorvasztott népeken belül létrejöhet jóvoltunkból egy jóléti társadalmat kiszolgáló vazallus réteg, amely a továbbiakban nem saját hazai fizetőképtelen piacára termel. Így minden harc, vagy külső beavatkozás nélkülmegszabadulhatunk az általunk megoldhatatlan feladat, a szegénység és nyomor felszámolásától. Sőt, a szegénység és nyomor célzottan azokat fogja elpusztítani, akiktől amúgy is meg akarunk szabadulni: olyan civilizációkat, kultúrákat, gondolkodó társadalmakat, akik elvei a fogyasztói társadalmakkal szembe kerültek.     

 

Tisztelt Ház! A fenti folyamatok állandó mederben tartása hűbéruraink és a vazallus arisztokrácia alapvető érdeke. Javaslom egy új szervezet, a gondolati rendőrség felállítását, amely megfosztaná alattvalóinkat a még egyetlen szabad terület, a klasszikus spiritualitás, a gondolkodás szférájától, mert számunkra a bajok már csak innen generálódhatnak."

Szerző: Mihálffy Balázs  2013.04.01. 11:35 Szólj hozzá!

Címkék: tömeg egyház gondolkodás társadalom fogyasztás erkölcs hazaszeretet bűn spiritualitás alattvaló Gondolati rendőrség

A bejegyzés trackback címe:

https://mihalffy.blog.hu/api/trackback/id/tr755186978

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása