HOL A HATÁR?

Afrikában élve megszoktam, hogy ha baj van, akkor az ország vezetői mindig találnak megoldást, hogy a nép ne őket zavarja el, hanem akad valami helyi bűnös törzs, akin le lehet vezetni a nép haragját. Általában törzsi kisebbségek a szenvedő alanyok, akiket aztán rendre kiirtanak. Emlékezzünk a biafrai (Nigéria) vérengzésekre, Rwandára, Dél-Szudánra, vagy akár Dél-Afrikán belül a Zulu-Xosa ellentétre. Milliók tűntek és tűnnek el, de nem beszélünk róla, mert éppen eltűnésük a cél.

A fehérek kultúrájában hasonló módon divatos, hogy faji kérdést formáljanak olyan történésekből, melyeknek semmi köze a faji-vallási dimenziókhoz. Fel kellene nőni már odáig, hogy lássuk, ma már nem fajok szerint határolódnak el az érdekek, hanem pénz szerint. Nem egy faj, vagy nemzet a felelős azért, ami a világon történik, hanem egy kis csoport, akinek kezében a pénz van. Az igaz, hogy ezek a dinasztikus szerveződésű pénzoligarchák jelentős többsége zsidó, de az is igaz, hogy a zsidóság jelentős többségét éppen ők zárják ki a lehetőségekből, sőt láttatják őket bűnbakként a világ előtt, amire aztán a világ félművelt népessége vevő és heves zsidózásba és utálkozásba kezd. Így aztán a zsidóság nagy része nem haszonélvezője, hanem duplán is szenvedő alanya a mai pénzfolyamatoknak és a globalizációnak. Rosszul ítél az, aki faji-vallási alapon akarja levezetni dühét azokon a sérelmeken, melyeket a mai tőkefolyamatok, kamatgyarmatosítás és adósságcsapdák kihelyezése okoz. Minden napi kenyérvesztésünket, eladósodásunkat nem varrhatjuk azoknak a nyakába, akiknek történelmében egyszer ugyan eljött a manna, de ez csak egyszer történt, azóta nekik is éppen úgy meg kell dolgozni a mindennapi betevőért, mint bárki másnak. Ja, hogy ők összetartanak? Nos ez tanulni való és nem kivetendő.

Mi a helyzet a baj forrásaival, a Rotchildokkal, Rockefellerekkel, Morganokkal és társaikkal? Az ő kapcsolatuk saját népükkel csak eseti és az is érdek alapú. Ha érdekeik úgy kívánják, gondolkodás nélkül képesek saját népüket prédául dobni háborús ügyeik szentesítésére. Ha utánagondolunk, egy átlagos izraeli állampolgárnak éppen ugyanaz az érdeke, mint egy átlagos iráninak, vagy arabnak. Az anyák mindenhol ugyanazzal a szenvedéssel hozzák világra gyermekeiket, a feleségek éppúgy szeretnek, a férfiak éppúgy izzadnak és vágyuk az, hogy hagyják őket nyugodtan élni. Történelmileg semmi bosszantó körülmény nem játszik közre ahhoz, hogy békében élhessenek. Mégis az az érdek, hogy feszültség legyen közöttük, háborúzzanak, mert a háború jó üzlet, busásan kamatozik a hitel és működik az adósság csapda. Ugyan vajon ki működteti ezt a csapdát, az egyszerű zsidó? Persze, hogy nem. Inkább azok, akik a FED irodáiban, vagy a City of Londonban hoznak döntéseket népek élet-halál sorsáról, miközben a zsidóságot koncnak dobják, legyen kit utálni, később az utálat is pénzt hoz, hiszen ellentéteket vet fel, amit manipulálni lehet. Akkor kik ezek a Rotchildok, Rockefellerek, zsidók, vagy valami más? Az biztos, hogy a zsidóság klasszikus törvényei nem érvényesülnek köreikben. Ők egy olyan új vallás megteremtői, ahol a messiás már eljött és ez bennük lakozik. Ez a messiás nem a földi paradicsomot, hanem a pénz domíniumát uralja, a klónozott népek pedig arra valók, hogy érdekeiket szolgálják. Ez az új messiás most a háttérből alakítja át a világot és nem szereti ha látják, vagy beszélnek róla. Azt szeretné, ha valami külső isteni erőként fognánk őt fel, akivel nem lehet szembeszállni. Ennek érdekében titkos hálózatot, láthatatlan kormányokat, titkos, vagy fél-titkos vallási szervezeteket hoz létre. Kiirtja a kultúrákat, a helyi gondolkodást és egy olyan totális diktatúrát tart fenn, ahol egy bankkártya és egy mobiltelefon elég ahhoz, hogy minden klón alattvaló ellenőrizhető legyen. Az adósságcsapda örökösen röghöz köti az alanyokat és bár teljes a meghirdetett szabadság, de lehetetlen az elmenekülés. Bár teljes a demokrácia, de fölöslegesen teljes, hiszen nincs démosz, akikről a demokrácia szól. Nincs az érdekeit képviselni bíró középosztály, mely képes a szabad véleménynyilvánításra. Mindenki kiszolgáltatott, tehát nem lehet szabad véleménye. Ebben a kiszolgáltatottságban a zsidóság jelentős tömegei éppen úgy vesztesek, mint bárki más. A hangadók, akik az antiszemitizmust szítják rossz irányba mutatnak, mint tették azt a II. világháború idején. Ez az antiszemitizmus az ártatlanokon akarja leverni azt, ami nem az ő bűnük. Ez az antiszemitizmus valahol máshol gyökerezik. Ezek után nem nehéz kitalálni hol.

Ma nem az erkölcs szabályai dominálnak, hanem a tőke törvényei. A tőke pedig ugyanazzal a törvénnyel bír akkor is, ha zsidó kézben van, vagy ha nem. A tőke könyörtelen. Ahol nem fial, ott nincs érdeke, ahol pedig nincs érdeke, oda nem vonul be, tehát ott pusztít. Ám ott is pusztít, ahol érdekei vannak, hiszen érdeke az ellentétek fenntartása, a válság növelése. Ez a rendszer hosszú távon önmagát is felfalja, hiszen felfalja az aranytojást tojó tyúkokat, minket,az egyszerű adózó, fizető, adóssá tett, éhező, vagy harcban álló alanyokat, a klónokat. Ebből kapunk ízelítőt napjainkban. A dollár rendszerének megingása ebből a pusztító jellegéből ered. A mostani válság irányított. Rotchildék számára túl sokan vagyunk e földön és nem érdek itt most pótolni azt a lemaradást, melyet a földrészek kirablása okozott. Nem érdek felsegíteni az éhezőt, a beteget, inkább az az érdek, hogy ez a réteg tűnjön el.

Naponta kapok híreket Afrikából. Ezek a hírek a kontinensen belül maradnak. A dollár mesterséges megrengetése a fejlődő világon belül pánik hangulatot okozott. Most az sem tud élelmiszert, alapvető közszükségleti cikkeket vásárolni, akinek valutája van, mert megindult a felhalmozás és ezzel együtt az a kevés termelés is leállt, ami a népességet életben tartotta. Milliók fognak ennek áldozatul esni. Már esnek is. De hiszen ez az érdek! Ez az a gázkamra, melyet az újkori fasiszták kieszeltek! Hangsúlyozom, nem a zsidók! Ezzel szemben „jól eső” érzéssel tölt el azoknak a behízelgő bankelemzőknek bizakodó álláspontja, miszerint ez csupán egy átmeneti állapot, melyet kezelni tudnak, hiszen az USA kormánya 750 milliárd dollárral szállt be a pénzügyi válság rendezésébe. Érdekes érvelés ez. Mit jelent 750 milliárd dollár akkor, amikor a világ összes pénze 300 trillió dollár és ennek 90%-a a dinasztiák működtetésében van? Csepp a tengerben…

Első lépésben genocid a cél és ez a genocid nem faj szerint szelektál, hanem a gazdag harca a szegénység ellen. Mivel nem gazdaságos a szegénység rendezése, hiszen sok pénzbe és áldozatba kerül, egyszerűbb, ha ettől a rétegtől megszabadulnak. Ez az ún. megtisztulási folyamat. Nos ebbe a csoportba tartozunk mi, kedves olvasó, függetlenül attól, hogy ki milyen faji, vagy vallási csoporthoz tartozik. Ezt nevezik az újkori Biblia értelmezők apokalipszisnek, melyet a Rotchild alapú messianizmus tölt meg eszmei tartalommal. Ezt a hitet támogatja számos újjonan kreált ún. keresztényi irányzat, melyeknek küldetése egybevág a Rotchild féle apokaliptikus messianizmus erősen tőkeorientált érdekeivel. A második lépést azonban még Rotchild sem fogja tudni kivédeni…Ha minket kiirt, egyedül marad és nem lesz, aki kilapátolja a vagont, főz és mos számára. A folyamatokat nem lesz földi erő, amely meg tudná állítani…Én biztos vagyok benne, hogy valami még jóval ez előtt fog történni. Valami, ami a többség számára jó. Ehhez az szükséges, hogy mindnyájan egy irányba mutassunk és ne faji, törzsi, vallási határokat húzzunk magunk köré. Ehhez intelligencia kell, rálátás és képesség arra, hogy elszakadjunk az információk központi elosztó rendszerének feltétel nélküli használatától. Gondolkozzunk. Ideje már felismerni, hogy nem a bőr színe, a haj göndörsége, a kulturális különbözőség a vízválasztó közöttünk, hanem valami más. Mi így vagyunk egy csapat.